A függőségből való igazi felépülés több mint puszta absztinencia. A beteg gondolkodás elhagyását és az egészséges gondolkodás elsajátítását jelenti. Mivel a függőség az érzékelést is eltorzítja, csak egy jelentős esemény vagy eseménysor késztetheti a függőt arra, hogy valóság felfogása érvényességét megkérdőjelezze. Az eseményt vagy eseményeket, amelyek ezt az áttörést kiváltják, mélypont-élménynek is nevezzük.
Mi a mélypont?
A „mélypont” nem feltétlenül azonos a teljes elmagányosodással, a család és a munkahely elvesztésével; nem jelent végső katasztrófát. Összesen annyit jelent, hogy a függővel valami olyan súlyú dolog történik, aminek hatására megszületik benne a vágy, hogy életének legalább egy részét megváltoztassa.
Az emberi viselkedésnek létezik egy olyan törvényszerűsége, amely legalább olyan állandó, mint a gravitáció törvénye, s ezért az „emberi gravitáció törvényének” is nevezhetjük: az ember egy látszólag nyomorúságosabb állapotból egy látszólag kevésbé nyomorúságos állapot felé gravitálódik, és soha nem fordítva. E törvény szerint lehetetlen, hogy egy ember a nagyobb nyomorúságot válassza. Ha azzal próbálkozunk, hogy az ember választásának irányát megfordítsuk, legalább annyira kudarcra leszünk ítélve, mint ha azt akarnánk elérni, hogy a víz a lejtőn felfelé folyjon.
Az alkohol és az egyéb tudatmódosító kémiai szerek bizonyos mértékig enyhítik a kellemetlen érzéseket, akár aggodalom, depresszió, magány, túlérzékenység vagy puszta kényszeres nyugtalanság okozza azokat. Az absztinencia, legalábbis kezdetben, kellemetlen érzéseket, néha rossz lelkiállapotot és gyakran komoly testi fájdalmakat vált ki. Ha azt próbáljuk elérni, hogy a függő leálljon az alkohol vagy a kémiai szerek fogyasztásával, gyakorlatilag azt kérjük tőle, hogy a nagyobb szenvedést válassza. De a nagyobb szenvedés választása meghaladja az ember képességeit. E gondolatmenet arra a következtetésre vezethet minket, hogy a kezelés hiábavalóság. Bárhogy is próbálkozunk, sikertelen lesz. De bizonyított tény, hogy a terápia igenis eredményes, és hogy az emberek valóban kijózanodnak. Hogyan lehetséges ez?
Hogyan érhető el a józanság a valóság-érzékelésben bekövetkező változás által? Miközben az emberi gravitáció törvénye állandó, és iránya nem változik, az ember megváltoztathatja érzékelését, azaz valóságfelfogását. Megtanulhatja, hogy a kémiai szerhasználatot nagyobb, az absztinenciát pedig kisebb szenvedésnek lássa.
Hogyan következhet be az érzékelésben ez a változás?
Előbb vagy utóbb minden tudatmódosító kémiai szer valamiféle fájdalmat okoz. Amikor ezen fájdalmak bármelyike, önmagában vagy másokkal kombinálva, eléri a kritikus pontot – ahol a szenvedés kioltja, sőt meghaladja a kémiai szer által nyújtott megkönnyebbülést –, a függő arra vonatkozó érzete, hogy mi jelent nagyobb és mi kisebb szenvedést, megváltozik. Ez történik tehát a mélyponton. A mélypont nem más, mint az érzékelés, a valóságlátás megváltozása, amikor már az absztinencia és nem a szerhasználat tűnik a kisebb rossznak. Ha az absztinencia elérése után bármikor, akár sok év elteltével, ismét az absztinencia tűnik fájdalmasabbnak a függő számára, visszaesés következik be. Az addikció természetes menetéből adódóan a mélypont törvényszerűen bekövetkezik, ha senki nem avatkozik közbe. Azonban a függő környezetében élő emberek, jó szándéktól vezérelve, megpróbálják a szer okozta fájdalmak egy részét elhárítani. Például, egy munkatárs megpróbálja másnapos kollégáját fedezni. Ez megakadályozza, hogy változás következzen be a nagyobb és a kisebb fájdalom érzékelésében és lehetővé teszi, hogy az aktív függőség folytatódjon. Ezért azokat az embereket, akik megmentik a függőt a szerhasználat fájdalmas következményeitől „megmentők”-nek nevezzük.
Az absztinencia ajándékainak megtapasztalása szintén alakítja a függő valóságérzékelését. Amikor az absztinencia gyümölcsei elkezdik felülírni a tudatmódosító kémiai szerek „gyümölcseit”, megváltozhat a függő azzal kapcsolatos felfogása, mi jelenti a nagyobb és mi a kisebb fájdalmat. Ha találkozik józanul élő emberekkel és azt látja, hogy ők boldogok és eredményesek, az absztinencia ajándékai nyilvánvalókká válnak a számára. Ajándékként éli meg azt, ha józansága pozitív megerősítést kap a családjától, a barátaitól és a munkatársaitól; ha visszanyeri önbecsülését; vagy ha megtarthatja az állását.
Az absztinencia megvalósíthatóvá válik, ha a mélypont-tapasztalatokat és az absztinencia előnyeinek a reális esélyeit megfelelően kombináljuk.
In: Abraham J. Twerski, M.D. A FÜGGŐ GONDOLKODÁS: az önbecsapás megértése