A Magadért csoport 4. alkalmán a fókuszban párkapcsolataink álltak. A résztvevők megismerkedhettek Sternberg szerelem elméletével.
Sternberg amerikai pszichológus 1986-ban kidolgozott szerelem háromszögelméletében rámutatott arra, hogy az emberek különbözőképpen élik meg a szerelmet. Sternberg szerint ennek az érzelemnek három alapvető összetevője van: az intimitás, az elköteleződés és a szenvedély. A szerelem-összetevők sajátos kombinációja és intenzitása alapján többféle szerelemforma vagy típus különíthető el. Az ember élete során többféle szerelmet megélhet ugyanazzal a partnerrel vagy mással.
Az adott személlyel egy adott időszakban megélt szerelmi kapcsolat típusa függ az életkortól, a személyiség sajátosságaitól és az adott kapcsolat történetétől, mivel a szerelem két ember kölcsönös egymásra hatásában, a vonzódási viszonyulások kölcsönösségében, a tetszés viszonosságában formálódik.
Sternberg az alábbi szerelemtípusokat különbözteti meg:
1. „Baráti szerelem”:
Baráti kapcsolatnak tekinthető, amely szilárd elköteleződésen alapul, és amelyben az intimitás szintje is magas, azonban a szenvedély szintje alacsony. Egy pár, akiknél erős az elköteleződés és intimitás, de kihunyt a szenvedély, ők nagy valószínűséggel a vágy és szexualitás terén jelentkező hiányok, esetleg külső kapcsolat felbukkanása miatt kerülnek párterápiára. Ezekkel a sajátosságokkal egy fiatal pár igazi jó barátja lehet egymásnak, de hiányozni fog nekik valami, aminek az a veszélye, hogy a kapcsolaton kívül fogják keresni. Életkortól és személyiségtől függően alakulhat azonban úgy is, hogy a pár ezekkel az összetevőkkel is boldog és hűséges társkapcsolatban él egymással.
2. „Romantikus szerelem”:
Az intimitás, a közelség érzése megvalósul, és a felek a szenvedélyt is megélik, azonban az elköteleződés alacsony szintű, nem terveznek hosszú távra.Előfordul, hogy van szenvedély és intimitás is, de az elköteleződés körül problémák adódnak: valamelyikük nehezen adja fel a saját életét, önállóságát. Ilyenkor a téma az elköteleződni nem tudás mögötti érzelmi vagy párkapcsolati tényezők feltárása lesz. Sokszor az elköteleződési probléma nem a másiknak szól, hanem az egyik fél „hozott problémája”, amellyel egyénileg kell dolgoznia, ha ez neki is gondot okoz. Kérdés azonban, hogy van-e a kapcsolatban annyi érték és olyan nagy érzelmek, hogy a másik türelmesen kivárja, hogy párja elkötelezze magát.
3. „Bolond szerelem”: magas szenvedély, alacsony intimitás és elköteleződés
Csak a szenvedély tartja össze a feleket, az intimitásigény és az elköteleződés szintje alacsony. Ezt a kombinációt, azt hiszem, mindenki ismerheti első szerelmi élményei kapcsán, ahol a vágy és a szexualitás dominál, de szó sincs még arról, hogy életre szóló társat keresünk magunk mellé. Nagy érzelmi hullámokat élhetünk meg ebben: vágyakozunk, boldogok vagyunk, zokogunk és szenvedünk, ha vége. Sokan gondolják, hogy a szerelem azonos az erős vággyal, és felnőttként is őszintén vetik bele magukat ezekbe a szenvedélyes kapcsolatokba, és persze sok esetben kezdődnek így is életre szóló kapcsolatok. A vágy, a testi összeillés, a „kémia” nagyon fontos alap egy kapcsolatban, csakhogy ettől önmagában nem válik életképessé, mivel a többi tényező hiányzik belőle.
4. „Üres szerelem”:
A felek ugyan elkötelezettek a kapcsolat fenntartása irányában, de nem élnek meg sem intimitást, sem vonzalmat vagy szenvedélyt egymást iránt. Sokszor rossz házasságban élő szülőket látunk ebben a cipőben járni: szerették egymást, ezért összeházasodtak, de az évek során nem sok maradt köztük, csak az elköteleződés. Sokszor a gyerekek miatt szerződik úgy egy pár, hogy hiányérzetük és rossz viszonyuk ellenére együtt maradnak. A gyerekeknek azonban talán rosszabb egy ilyen kiüresedett kapcsolatban felnőni, mint ha azt látnák, hogy a válás után új, valódi kapcsolatot tud kialakítani egyik vagy másik szülője, és így megtanulná, milyen egy normális párkapcsolat…
5. „Ostoba szerelem”:
A szenvedély szintje nagyon magas, a felek általában túl gyorsan döntenek az elköteleződés mellett, még azelőtt, hogy a valódi intimitás kialakulhatna és megerősödhetne kettejük közt. Ez utóbbinak a szintje ebben a szerelemtípusban alacsony. Erre az a mániás szerelmes a jó példa, aki az elutasítás ellenére is jön, akar, nyomul. Vagy az a pár, akik elsősorban szexuális beállítottságúak, és számukra az intimitás egyetlen lehetséges formája a szexuális együttlét.
6. Szeretet
Az intimitás, az elfogadás, a barátság jelen van a kapcsolatban, de a felek nem köteleződnek el, és a szenvedély alacsony szintű köztük. Ez a forma inkább szakítás után szokott fenn állni. A vágy kihunyt, jobb egymás nélkül, de azért szeretjük egymást. Egy életen át kapcsolatban lehet két ember, ha sok mindent megéltek már együtt, de életük útja mégis kétfelé ágazott. Nincs elvárás, nincs szemrehányás, ha hosszabb idő telik el két találkozás között, azonban mindig nyíltak és őszinték tudnak lenni egymással.
7. Nem-szerelem:
Ha a két fél között sem az intimitás, sem az elköteleződés, sem a szenvedély nem jelenik meg, akkor természetesen nem beszélhetünk szerelemről. Sajnos előfordul, hogy olyan párral találkozunk, ahol az egyik félből mindhárom összetevő hiányzik. A férj, aki szerelmes lett valaki másba, ezért válni szeretne, és őszinte sem tud lenni párjával. Teljesen máshol jár, minden vágya, hogy békén hagyják, és engedjék el. Ilyenkor a párterápia sajnos nem használ…
Ha egy kapcsolatban mindhárom összetevő magas szinten érvényesül, tehát a pár magas szintű intimitást él meg, erőteljesen kötődnek egymáshoz, és magas fokon elkötelezettek a kapcsolat fenntartása iránt, illetve a kettejük közti szexuális vonzalom erőteljes, ezt nevezi Sternberg tökéletes szerelemnek.
A pszichológus álláspontja szerint ez az állapot nagyon ritka, és ha kialakul is, az esetek többségében csak rövid távra szól, mivel a szenvedély a hosszú távú kapcsolatokban idővel lecseng.
A legtöbb kapcsolat az életben a három összetevő változatos keveréke, és valahol a tiszta típusok között helyezkedik el. Sternberg szerint a szerelem összetevői különböző szakaszokon mennek keresztül. Egy hosszú távú kapcsolat esetében a szenvedély foka egy idő után elindul lefelé, ugyanakkor az intimitás foka felfelé indul. A szintek tehát folyamatos mozgásban vannak. További nehézség, hogy a másik fél által megélt szintek is változnak, és nem feltétlenül a miénkkel összhangban. Ráadásul személyiségtípustól, kötődési mintázattól, kapcsolati mintáktól, külső hatásoktól és egyéb faktoroktól is függ, hogy a két fél melyik elemet helyezi előtérbe egy kapcsolatban: elképzelhető, hogy míg az egyik inkább szenvedélyt keres, a másiknak az intimitás megélése a fontosabb. Egy sikeres kapcsolat akkor működik jól, ha a párnak sikerül az eltérő igényeit összehangolnia.
Az Alapítvány Pár- és családi konzultációs lehetősége módot adhat arra, hogy átsegítsen a kapcsolati problémáidon, vagy csak éppen fejleszd, tökéletesítsd azt. Részletekért kattints ide >>>